belagat
Türkiye Türkçesi – Tatarca Sözlük (Ganiyev, 1998)
belagat
и. 1) матур һәм төзек сөйли белү, бәлагать иск.; 2) риторика, матур сөйләү гыйлеме
Son arananlar:
- İçin,
- sötkırı,
- marmelad,
- tol,
- Lokomobil,
- örkeshlemnek,
- dalba,
- çovuş,
- pribor,
- sarıvbek,
- kuralmak,
- şifasız,
- bulgulamak,
- siñiş,
- boylanmoq,
- çuçhulamak,
- gənişlənmə,
- Penitentiary,
- bırax,
- butə,
- selamlik,
- belagat