keziv

Karaçay-Malkarca – Türkiye Türkçesi Sözlüğü (Nevruz, 1991)

keziv

(malk.) bk. közüv.

bk. közüv.

Son arananlar:

• kamug,
• öcəşmək,
• arouse,
• İfçin,
• vol,
• şıbat,
• haman,
• samsa,
• rowaç,
• lə'l,
• xətt,
• cement,
• veteriner,
• Özen,
• sentabr,
• süydük,
• düget,
• sivrisinek,
• udder,
• guzy,
• gagar,
• keziv